Sziasztok! Meghoztam a legelső fejezetet, az első fejezetet. Remélem ez egy remek kezdés lesz történetemnek s remélem sokaknak megtetszik majd a kis firkálásaim és többször is meglátogatnak majd. Puszi nektek, Ash.
Ajánlott dalok:
- Pat Benatar - Love Is A Battlefield
- Selena Gomez - The Heart Wants What It Wants
- The Police - Every Breath You Take
Még küszködünk, és úgy teszünk,
mintha nem lenne túl késő.
De nem gyújthatunk tüzet,
hogyha eleredt az eső.
Roy Linwood Clark
A hét első napja mindig váratlanul érkezik el hozzám. Egyszer csak kopogtat az ajtómon és még csak azt sem mondhatom neki, hogy gyere vissza pár nap múlva, most nem érek rá. Makacsul ragaszkodik ahhoz, hogy bejöjjön és elrontsa egy rossz hírrel a reggelem - sőt akár az egész napomat. Ha akarnám sem tudnám kitessékelni őt, hiszen foggal-körömmel ragaszkodik hozzám. És mi lesz ha egyszer nem vesszük figyelembe? Nos, akkor keservesen megszenvedünk azért, hogy be tudjuk pótolni az elmaradásainkat.
Így voltam ezzel én is. Nem vettem tudomást, hogy már hétfő reggel van és a kis, piros, idegesítő ébresztőmet kinyomtam. Meg akartam mutatni neki, hogy igenis, itt én vagyok a főnök! Hogy én parancsolok neki - csak sajnos ez nem jött össze. Még csak azt sem mondhattam, hogy hatalmas forgalom volt és dugóba keveredtem. Elaludtam és sietnem kellett, hogy a szemben lévő kávéházba késéssel ugyan, de átérjek. Ha meg akarom kapni a mai fizetésem 100%-át, akkor sajnos túlórát kell vállalnom, ami lássuk be, nem éppen egy leányálom.
No, de ne panaszkodjunk. A fizetésemre nem panaszkodhatok. Mindig is megkaptam azt az összeget, ami tisztességesen megillet egy felszolgálót. Az egy probléma ezzel, hogy ez nem fedezi az összes költségünket vagy legalábbis nem teljes mértékben.
Úgy döntöttem, ma sportosan öltözök. Egy fekete csőnadrág mellett voksoltam, fehér toppal és egy barna dzsekivel, amit valószínűleg a kinti idő miatt veszek fel. Az esős idő megköveteli tőlem is a dzsekit.
A hajam rakoncátlan tincseit a fülem mögé tűrtem és kicsit megcsipkedtem az arcom, hogy pirosabbnak tűnjön. Felhúztam a sportcipőmet és elindultam a munkahelyem felé. Lelkileg felkészültem az újabb megaláztatásra és emelt fővel léptem be a kávézó ajtaján tudva, hogy megint egy rendes agymosással kell szembesülnöm.
***
- Tudom főnök. Többet nem fog előfordulni - ígértem, és illedelmesen lesütöttem a szemeimet, hogy lássa Tom, mennyire megbántam azt, hogy elkéstem. Általában ezt csinálom, ha valamikor el is kések holott tudom, mennyire rossz helyzetben is vagyok. Sajna, ezzel kapcsolatban Tom is képben van és tulajdonképpen, ha tud, kicsit ösztönöz is.
- Ígérd meg Ivy! Légy pontos! - szemembe nézve megszilárdította a szívét, hogy komolynak tűnjön. Tudom, hogy nem az és ezzel nincs is gond. Tulajdonképpen szeretem is benne ezt.
A munkámnak immár újult erővel állhattam neki. Minden figyelmem neki szentelhettem - illetve nem mindet hiszen a következő pillanatban új vendégek érkeztek és köztük volt Sam is, aki az elmúlt években oly sokszor megalázott, hogy azt már számolni sem tudom. Bármit teszek, mindig eszembe jut az arca rögtön az után, hogy az egész suli megtudta, mit csináltunk mi ketten a végzősök bálja után. Nem igazán vagyok büszke az akkori önmagamra.
Az élet nagy pofont adott ez tény, de megtanultam vele együtt élni tehát arra az elhatározásra jutottam, hogy büszkén odasétálgatok hozzá és felveszem a rendelését. Többnyire sikerült is egész jól alakítanom a szívtelen dögöt.
- Üdvözlöm önöket! Kérnek valamit? - kérdésemet jól megfontoltan tettem fel, de tisztában voltam azzal, hogy Sam azonnal fel fog ismerni. Így is történt.
- Szia, Ivy! Mi újság veled? Rég láttalak - kezdte volna. Szemeimet forgatva elengedtem kérdését a fülem mellett és inkább koncentráltam a munkámra hiszen én most csak egy felszolgáló vagyok. A kis fekete noteszomba felírtam a rendeléseket és mentem a dolgomra.
***
Mondják, hogy az Isten nem ver bottal. De akkor mivel? És mivel érdemeltem ki ezt a bánásmódot ettől a mocskos szemétládától? Mások szeme láttára megalázott. Most mit csináljak? Nem vagyok túl boldog hangulatban. Miután a sleppjével távozott volt időm megemészteni a történteket, de azért hülye nem vagyok. Direkt ezt a helyet választotta. Tudta, hogy itt dolgozok. Tudta, hogy itt vagyok minden hétköznap és ezt az életem hátralévő részében ki is fogja használni.
Nagyot szívok a cigarettámon és a füstöt még egy ideig bent tartom a tüdőmben. Bizsergetően hat a bennem lévő perzselő érzés. Felráz és ébren tart. Ezt szeretem benne: nem engedi, hogy elaludjak. Nagy levegőt veszek és elszívom a végéig a csikket majd eldobom és rátaposok. A füst egy ideig a fejem fölött köröz még, de gyorsan el is száll akárcsak az önbecsülésem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése